Lélektan
Írta: ILLC G3C Dátum: April 18 2017 14:16:34
H
Mindaddig amíg élek, a vesztenivalóm oly temérdek,
S az erőm mind túl csekély, hogy harcoljak mindenért,
Persze amíg érted élek, küzdeni én már sosem félek,
S ha magával ragad a végzet, a lelkem elönti a szenvedély,
Teljes hír
Mindaddig amíg élek, a vesztenivalóm oly temérdek,
S az erőm mind túl csekély, hogy harcoljak mindenért,
Persze amíg érted élek, küzdeni én már sosem félek,
S ha magával ragad a végzet, a lelkem elönti a szenvedély,
Azért jöttem erre a földre mert az érzés mind elvetélt,
Szeretni soha nem tudtam sehol senkit semmiért,
De meg kellett tanulnom ezt az utolsó létező leckét,
Az ész és az erő lehet nagy de a szív nélkül mit sem ér,
Rád kellett találnom és végül már magamtól hánynom,
Szentimentális lettem, s úgy éreztem, hogy elvesztem,
De megértettem végre csak a sorsom súlyát átkozom,
Hordoznom kell verítékkel a vállamra mért keresztem,
Így minden éjjel mikor lefekszem arcodat még látom,
Tudom hiába kerestem nem találom máshol,
A válaszokat a miértre, melyek ugyanazok bárhol,
Az elutasítás kínja lesz a legbölcsebb tanárom,
S hogy a lelkem ha kell készen álljon, érteni mindent,
A szeretet nem gyengeség s gyűlölni nem érdem,
Szeretlek de te gyűlölsz, és én pont ezért születtem,
Hogy a legfájdalmasabb kínt is sikerrel átvészeljem,
És mikor tovaszállok ebből a testből végre célba érjek,
Ne kelljen életről életre mindig, újból visszatérnem,
Túl sok dolgot veszíthetek el míg szerető szívvel élek,
De nélküle hiába létezett több emberöltőt testekben a lélek.