Az éj balladája...
Írta: Tiberius Dátum: April 30 2017 08:51:17
V

Úgy mentem el ebből a világbol,
hogy ne ébresszem fel az alvókat.
kik álmodják a legszebb álmaikat.
Teljes hír


Az éj balladája...

Úgy mentem el ebből a világbol,
hogy ne ébresszem fel az alvókat.
kik álmodják a legszebb álmaikat.

Elsuhantam egy sötét éjjelen, mikor
Hold és a csillagok fénylettek nekem,
drágakövek voltak az útszélen..

Csillagtol,csillagig az útvesztőben
ovatosan lépkedtem a sötétségben
ne,hogy leessek a semmiségben.

Mikor elfáradtam megpihentem, a félhold
alsó csücskén meresztettem szemeimet
innen beláttam a világ mindenséget.

Már azt hittem az út soha nem ér véget,
mikor megláttam egy csodaszép képet,
ahol minden,csillogott és fénylett.

Város volt az,nem is akármilyen,nagy
falak vették körül a nem várt idegent,
meghívó nélkül bejutni lehetetlen.

Aranybol volt a magas boltíves kapuja,
mindkét szárnyán kis ablak a kukkolója,
amik nyíltak ha valaki kopogott rajta.

Csengő nem volt,nem akartam illetlen
lenni,párat döngettem,remélve,hogy a
kapu őrt hamarjába felébresztem.

Sokáig vártam, már majdnem odébb
álltam,mikor a kukkoló kinyillott,egy
hang kérdezte mijáratba vagyok.

Mondtam :,-Én egy ilyen kis lyukon
keresztül,nem sokat látok,azt sem
tudom,hogy kivel diskurálok-.

Egyszercsak hallottam a kulcs fordult
a zárban, nyikorgott mint a kenetlen
kerék a rozsdás, öreg batárban.

Idős öreg úr állt elöttem,hosszú szakálla
fehérlett mint a hó, egy téli délutánban,
nevemet kérdezte egymásutánba:.

-Meguntam az életem odalenn,egy új
életet szeretnék kezdeni idefenn,ha
lehet,kérem engedjék meg ezt nekem-

Nézegetet egy nagy könyvben fejét
csóválva- Ide csak az jöhet be,kit az
Úr magához hív,a mennyországba.-

-Nem tudtam,hogy meghívó kell,talán
az Úr megbocsájt s lenne egy kivétel,
amiért szolgálnák amíg az időm le nem tel.-

Fiam:,(most már fiamnak szólított ami
egy kicsit megkönnyíttette a dolgot) -Gyere
be,míg a határozat megjön részedre.-

Amit ott láttam,alig hittem szemeimnek
szebbnél szebb tündérek szanaszét
repdestek, kedves mosolyukkal elbűvöltek.

Gondoltam magamban : -Én innen el nem
megyek akármi is lesz az itélet,remélve
az Úr megérti nehéz helyzetemet.-

Csodaszép tündérek közeledtek,ki ez
a bátor aki csak úgy betévedett? Huncut
mosolyukbol láttam,örvendeztek.

Lehet ők mentek az Úr elébe,kérve,
hogy ezt a jóképű fiút ne,hogy visszaküldje
amiért majd hálámat fejezem ki érte....

Nem kellett várnom túl sokáig ,mert az
öreg úr ismét elém termett,mondván :
-A magasságos Úr, beenged mint vendéget.-

Nagy lett az öröm,táncraperdült a sok
tündérke,vigadott az egész ház népe,míg
egyszercsak az Úr,haragjába jött elénkbe:.

-Megszegted a vendégszeretetet, felkavartad
a mennybéli csendet, ezért véget vetek a
vendégségnek,a kapu őr ad utravalót néked-

Megijedtem !...,Tudtam,hogy hibát követtem
azok a szép tündérek elvették az eszem,
szűröm kitéve,ballagok tovább a csillagos éjben...

Míg egyszercsak nagy fényesség sugárzott
a szemeimbe, a felkelő Nap véget vetett
történetemre,álom volt az egész,szerencsémre


Ágoston Tibor
2017 Arizona