Ó, mily szép vagy, te fenséges zuhatag!
Kíváncsian kémlellek lábujjhegyről.
Ahogy pöfékel az a vén gőzmozdony
oly dübörögve zúdulsz le a hegyről.
Mire leérsz atomjaidra hullasz.
Álmodom, te csodálatos vízfüggöny?
Mint egy hófehér menyasszonyi fátyol,
mint mikor a hosszú hajat fésülöm.
Kecsességeddel mindenkit lenyűgözöl!
Nem csak gyönyörű vagy ám, de erős is,
hatalmas robajjal, mely szinte ordít,
képes vagy egy nagy sziklát is áttörni.
Látod? Nem tudom levenni a szemem
rólad, nem tudok még veled betelni!
Még a szivárvány is reád mosolyog!
Úgy szeretnélek téged átölelni!