Melankólia
Írta: Magdileona Dátum: May 15 2017 16:10:03
Sz
Nem hihetetlen - én valahol biztos vagyok
abban, hogy talán nektek hiányozni fogok,
ha egyszer váratlanul mégis köddé válok...
Teljes hír
Naplementék, mosolygó teleholdak,
eszem, mióta tudom, hozzám közel álltok,
felhők, bokrok, a világ összes fája;
lepkék, bogarak, s az összes állatok,
apró csillagvirág, illatos liliomok;
képzeletem s a világ milliárd csodája...
hinné valaki, mennyire hiányoznátok?
Nem hihetetlen - én valahol biztos vagyok
abban, hogy talán nektek hiányozni fogok,
ha egyszer váratlanul mégis köddé válok...
A Nap pihenőre fordul, csökkenti melegét,
szememben kétség, könnyek - szomorú vagyok...
Az ég rám teríti bársony-selyem köpenyét,
míg elalszom, előtte megostoroznak a gondok...
majd szelídülve az alkonyt váltja az éj, a sötét...
s már rég felbukkantak az első csillagok.