Felruháztalak szép rózsaszín álmokkal,
haszontalan volt, hisz leperegtek rólad,
nem maradt más csak a meztelen valóság,
annak gyümölcse ma ezernyi csalódás.
Szemeid vonzottak, mint csillogó bársony,
megfakult mára igéző pillantásod,
mézédes szád, mi valaha kéjforrás volt,
trágár, illetlen szavakkal bombáz most.
Fehér fogaid régen kihullottak már,
műfogsorod pohárban jobb ízekre vár,
úgy csoszogsz manapság, mint kivénhedt lajhár,
csak a pofád hatalmas, te öreg szamár!