Emily Dickinson: Life
XIII
The soul selects her own society,
Then shuts the door;
On her divine majority
Obtrude no more.
Unmoved, she notes the chariot’s pausin
At her low gate;
Unmoved, an emperor is kneeling
Upon her mat.
I ’ve known her from an ample nation
Choose one;
Then close the valves of her attention
Like stone.
Emily Dickinson: Lét
XIII
A lélek választott csodáival,
bezártan él;
Hozzá az e világi zaj
már el nem ér.
Kitart, hozzá, ha császár ajka
imát rebeg;
Kitart, kapuját zárva tartja
és nem remeg.
Mert csak egynek kell szíve és
kegye;
Gyöngyként, kagylóba rejtve él
vele.