Virágba borult mezõt lehelt az égre a hajnal
Írta: kormi37 Dátum: March 19 2008 11:57:40
Fentrõl nézve a szemünk elé tárult a táj,
Virágok beborították az egész mezõt is már.
C
Teljes hír
Virágba borult mezõt lehelt az égre a hajnal,
Egymásba olvadunk ketten önfeledt arccal.
A szíved a szerelemért hozzám szaladt,
Álmainkban egyesültünk közben a felhõk alatt.
Csillagok és üstökösök cikáztak az égen,
Gyönyörû csillagzápor hullott az éjben.
A szerelmünk lángját felvittük a legmagasabb hegy tetejére,
Azt akartuk, hogy örökre lángoljon odafent a fénye.
Fentrõl nézve a szemünk elé tárult a táj,
Virágok beborították az egész mezõt is már.
Gyöngyvirágok illata a levegõben illatozott,
A többi virág ide-oda hajladozott.
Hajnalban a harmatos cseppek, sorban ültek a leveleken,
Virágok szirmain is himbálóztak önfeledten.
Karod olyan, volt nekem, mint egy kályha melege,
Beléd bújva éreztem, hogy mennyire meleg-e.
Hajnal hasadáskor kisütött reánk újra a Nap,
Boldogan öleltelek és csókoltalak, mert mellettem vagy.
A szemedben ragyogott a napsugár,
Veled lettem boldog igazán.
Önfeledten csak a tiéd vagyok amíg én élek,
A virágba borult mezõn, eltûntünk egymáskarjában szépen.
Lelkemet leheltem a lelkedre csendesen,
Csókkal pecsételtem meg a szádon az igaz szerelmet.