Egy hozzám szólás margójára!
(fikció)
Az írja az egyik ürge,
- hogyne tudna ne hülyülj! -
mitől vagyok meghülyülve
hallgass ürge, ne fütyülj!
Nem tudom, hogy mire gondol,
isten bizony nem tudom
nem írtam én semmit arról
pszichém járna új úton?
Leírtam, hogy szép az élet,
akkor is ha szomorú
megkérdeztem, mitől féljek
nincs most égi háború!
Attól tartok, hogy nála van,
csapkodnak a villámok,
mennydörög, és agy zárva van,
tovább írna, mit látok?
Degradálna, de már nem tud
fulladozik kínjában
eszébe már semmi nem jut
ilyentől én mit várjak?
nem érti, hogy mit csinálok,
miről szól a novellám,
nem érti, hogy ki a Tündi
anyám, vagy t'án gardedám?
Magyaráznám, hogy ihletem
tudatomba költözött,
itt van ő most, mindig velem
ha kell, ő majd rögtönöz!
De most hallgat, némán csendben,
nem érti az ürgét ő,
látja nálam minden rendben
ürge feje dühítő?
Rám parancsol, hagyjam már ott,
ilyen nincs a mesébe'!
Csakis, csakis arra vágyott
degradáljon kedvére!
Igazad van Tündi kedves,
elhúzatom nótáját,
nem lesz hozzám soha kedves,
ördög vigye fajtáját!