Jövőmbe tekintve...
Írta: orok szerelem55 Dátum: June 22 2017 07:18:50
Gy.
Akkor azt kérem az Úrtól, mély álomba ringasson el,
Melyből nincs többé ébredés. S a fájdalom feledést lel,
Midőn a halál átölel.
Teljes hír
elmélkedés
Még vannak szép napjaim, ha a napsugár nem is ragyog,
Jönnek jó barátok, vidámak, társaság mely csak csacsog.
Éj magányos s szívem sajog.
Három pici angyal kedvel, szeretetük mérhetetlen,
Beragyogják a napom mikor életem élhetetlen.
Éji rémem űzhetetlen.
Őszülő fejem nem lesz ki vállára tennem, hogy öleljen,
A magány rám borul, mit tegyek? Csak a bánatom növeljem?
Az ő jégtestét öleljem?
Ha megvénül testem s lábaim lépni egyet sem tudnak,
Lesz-e ki ajtót nyit rám, vagy mindannyian szemet hunynak.
A vaskarok reám hullnak.
Napról, napra erősödik majd félelmem és kételyem,
Hogy nemcsak éjjelem, nappalom is uralja a rémem.
Istenem! Mit ér életem?
Akkor azt kérem az Úrtól, mély álomba ringasson el,
Melyből nincs többé ébredés. S a fájdalom feledést lel,
Midőn a halál átölel.
Szabadka, 2017. június 15. –Jurisin (Szőke) Margit