H.Gábor Erzsébet
Óda a barackhoz!
Ó te drága sárgabarack,
egészben te sosem maradsz,
ledarállak teljesen,
s minden részed elteszem.
Dzsemet főzök, ízes-mézest -
semmi a meggy hozzád képest!
Zamatos vagy, egyedi,
és a család ezt eszi,
minden reggel, este, délben,
hóesésben, napsütésben.
Lágy kenyérre rákenünk,
édes bűnbe így esünk.
Magod soha el nem dobom,
összetöröm - ne vedd zokon!
Megszárítva csemege,
a természet remeke!
Pálinkában, sárgabarack,
száz évig is ízes maradsz,
s kortyolgatva nedvedet,
feldobja a kedvemet.
Ajándék vagy, mézes csoda,
nem adnálak soha oda
senkinek, te drága fa,
áldás szálljon ágadra!
Szívét belerejtette,
Apám, mikor ültette.
2017.07.12.