Egy-egy virággal, egy-egy dáma
egy-egy tűzzel, egy-egy abszint,
szórakozol néha-néha
egy drámában szerepet játszva.
A figyelem sugarában kigyúl a tavasz,
a szeretett arcból kiszökik a fény, a lopakodó,
bár komor az ég, de lassan világosodik,
a széles világban a szerelem az uralkodó.
A sikátorban látod-e tévelyegni a szépet? Én vagyok.
Vedd észre a létező csillogó csillagod...
Fény lopakodik be a templomba,
s a vágy világít, mint az őrséget álló lámpák.