H.Gábor Erzsébet
Betűkbe bújva
Könyvem az ágyam, szó a ruhám,
betűkbe bújva álmodom én -
meséket mondott jó anyukám
esténként mindig - átfon a fény…
Hallgattam sok szép történetet,
szomorút, fájót, boldogat is,
s mire a vége elérkezett,
tudtam, hogy köztük egyse’ hamis.
Életét mondta, drága anyám,
s szárnyakat bontva velem repült,
fény csillant ritka, barna haján,
s ezüstje lágyan belevegyült…
Verseket írok, igaz mesét,
valódit - mint az édesanyám,
áldom a dolgos öreg kezét,
hitem még most is csüng a szaván.
Nem szólok, nézem, könnye potyog -
Istenem, meddig lesz még velem?
Szerintem tudja! - halkan motyog,
megmondaná, de nem kérdezem!
2017.10.06.