H.Gábor Erzsébet
„Papírkémia”
Felforrt a vére is - lángra gyúlt!
Begerjedt, teljesen megvadult,
bámulta Jóska a képeket,
s kívülről tudta a képletet.
Kémia, vegyjelek, számsorok,
kiszáradt ajak, és szűk torok,
szívében dobolt a vad zene,
tudta; e nő lesz a végzete!
Rózsi a „Face”-ról nézte őt -
régóta bejelölt ismerős,
s csak nyaktól felfele képeket
tett fel, hogy rejtse a lényeget!
Jóska egy levelet írt neki -
tudta, hogy esküjét megszegi,
hisz volt néki törvényes asszonya,
akit még nem is csalt meg soha.
De a flört belefér ! - más zamat,
szép szavak sohase ártanak!
Rózsinál nem is volt boldogabb,
egyszer se kapott még bókokat!
Izzott a monitor, lángra gyúlt,
s a szavak tüzétől elvakult
a kissé „nehézkes” Rózsika -
szerelme lett az ő Józsija!
Találkát beszéltek meg hamar.
Ősz volt, a fák alatt dús avar,
de még a járda is megrepedt,
amelyen Rózsika lépkedett!
Józsi is meglátta - szent atyám!
Szűk lenne karjára, bő gatyám!
Rettentő hatást tett Józsira,
akkora darab volt Rózsika!
Bámulta dermedten Rózsikát -
derekát hat kar se éri át!
Józsi egy fa mögé rejtezett -
tévedni ekkorát, hogy lehet?
Meglógott gyorsan a parkon át,
kitépve szívéből Rózsikát.
Megállt egy percre, úgy félúton,
s törölte Rózsit a „FÉSZBUKON”!
2017.10.11.