Írnék a szerelemről csodás verseket,
óhajtom az érzést ami rég elveszett.
Egek azúr kékjét idézi a szemed,
nagyon fáj, nem símogathat már a kezed.
Elmúltak forró nyarak, fülledt éjszakák,
emlékké fakuló csókok, múlik a vágy.
Szeretnék mást szeretni, de már nem lehet,
mert siromig betartom húség eskümet.
Vajon eljut hozzád kedvesed kérése,
csillagok fölött százezer fényévre.
Gyere vissza hozzám csak egy pillanatra,
búcsú csókokat csókolnék ajkaidra.
Letörölnéd érted ejtett könnyeimet,
megszépiti a rosszat az emlékezet.
Pillanat arcod őrzi arany képkeret,
soha nem felejthet el aki szeretett.