Szép leány, kit kerestem
Tündérszeme betakart
Elejtettem mindenem benne
– gyónó pap költene dalt
Most nehéz már miről szólni
De mit tudok, azt így tudom
Láttam álmot embert megélni
Ez csikar tőlem ma sort
Gyermek voltam, mikor már tudtam
Ezért lehet, hogy vagyok
Ám nem érti ezt fizikai világ
Holtak tán voltak ott
Hol ezt tapintják, ezt kísértik
Ember felejtsd létedet
Ha így kívánod, nem kell értsed
Szót tagadó szépedet
Tiszta szirmok vágyhalmazán
Átlátszó tükörke, lágy
Mezítelen tárva léted
Repesve vár folytatást
S hogy mit hoz a jövő
Kit érdekelne?
Ha egy ily perc örökké peregne
Ott nincs halál
Mert nem is élsz
Szükséged sincs, hitetlen vagy
Én sem hiszem el, most sem hiszem
Hogy valaha megéltem e szíveset
Bár nyomorultan hagy
Nem lesz ilyen, ezt azért tudni
Fontos tudni vélni már
Adatott és alakított együtt
Ember lelke egy úton jár
Nem tud mindent kétszer látni
A nagy pillanatokat, ó, nem többé
Vannak, láttam, még csodák
Ezt üzente, hát lássa más is
Van hely, ahol nincs hibánk
Ahol nekünk nincs hibánk
(Barcs, 2011)