Anyukám
Írta: mse Dátum: October 31 2017 10:24:57
Sz
Én sohasem hittem,hogy egyszer majd
ezen a napon gondolok terád
Nem akkor, mikor kertemben nyílnak
a lila orgonák és ibolyák.
Teljes hír
Anyukám
Én sohasem hittem,hogy egyszer majd
ezen a napon gondolok terád
Nem akkor, mikor kertemben nyílnak
a lila orgonák és ibolyák.
Persze tudom,az élet körforgás,
Kezdet és a vég... Kezdet és a vég...
Hogy mindenki jön és mindenki megy...
De hogy Te is jössz,s korán elmész
arra szívemből nem készültem fel.
Így most bánat itat könnyeivel
fém poharából.Mért van oly távol
kedves emléked, melyben csak lépdelsz
apró, csoszogó,szűrt lépteiddel?
Mért nem érzem hajnal ölelésed
kihűlt álmok után, ébredéskor
átnyújtott, kéretlen bölcsességed?
Még Te sem készültél fel,maradni
akartál,élni- miattunk,értünk,
óvni, vigyázni szóródó léptünk.
Részese lenni elhulló ősznek,
mint a földön ringó avarszőnyeg.
Vihara lenni vízparti nádnak,
mely nagy hangja a halkszavú nyárnak.
Tél zsebében meleg holmi lenni,
takaróként derekamra vonni.
Tavaszi rügynek szép suttogása,
rózsaszín szirmok lágy hervadása.
Még Te sem készültél fel,maradni
akartál,élni- miattunk,értünk,
óvni, vigyázni szóródó léptünk.
Én sohasem hittem,hogy egyszer majd
ezen a napon gondolok terád
Nem akkor, mikor kertemben nyílnak
a lila orgonák és ibolyák.