Debreczeni Zsolt: Vársz rám valahol!
Csillogó éjjelen, rideg puszták végén,
alvó horizonton, lenyúgvó - halvány fény!
Vársz reám valahol, nyugodt rózsák földjén,
karjaid tartanak, a természet lágy ölén.
Zúgó villamos, vagy erdő csengő csendje,
halkuló morajlás, izgő-mozgó helye.
Ott alszol békében, erdők szép tündére,
elrejtve előlem, minden kincsed fénye.
Pusztából a rétre, halvány hóesésbe,
csillogásból nyugvó, tónak víztükrébe.
Belehullott ezer, csillag pici fénye,
holdesőnek árja, tündökölt az éjbe!