Megnevettet ha kell,s ha nem,
Bár néha morcos maradok.
Nem tudom mi tévõ legyek,
Hogy-e csodás elmével örökre együtt legyek!
Szeretem én Õt,ez nem kérdés,
S szerelmünk egyáltalán nem színlelés!
Megsem tudnánk játszan,
Nem vagyunk mi színészek!
Csak két egyszerû lélek.
Két egyszerû lélek,
Kik egymáshoz tévedtek.
Bár ennek a története elég fura,
Hiszen véletlenek következtek sorra.
Ez is-az is egyezik bennünk,
Végül kiderül,hogy teljesen egyformáknak születtünk!
Ez sem baj,hisz jó ez így,
Legalább megegyezik mindenben a döntés.
Nem irok én többet,
Mert az idõ sürget.
Jön a veszély,közeledik,
Keselyûként röpdes.
Elfoglalja trónom,
S elkerget engem innen.
Nem látom én Õt,kit szívem szeret,
De majd holnap,mikor újra látom,
Lelkünk ismét együtt röpködhet.