Csak csukd be két szép szemed,
ne aludj még! Képzeld el,
hogy karjaimba zárlak.
Óh! Bár tehetném, bárcsak...
Az idő későre jár,
a nap régen lement már.
Minden olyan csendes...
Jó éjszakát, Kedves!
Most már feküdj le,
szemeid hunyd le!
Csókom az ajkadon,
reggelig maradjon.
Vele aludjál el,
ébredj vele reggel.
Legyek utolsó gondolatod,
szebb lesz majd a holnapi napod.
Szabadka, 2016. május 20. –Jurisin Szőke Margit