Albert Ferenc
„Harang csendül”
„Harang csendül”
közel, s távol;
kis kunyhókból, palotákból
üdvözítő „hálaének”
száll magasba, fel az égnek.
Csillaghonba érve a dal
lassan elcsendesül.
Mind indulnak.
Hideg éjben
csizma kopog fagyon, s jégen,
pásztorszózat imára hív,
olvad minden jégbezárt szív;
rideg páncél-szilánkjaik
a padlóra hullnak.
Mind, mind szerény.
Koldus, gazdag
fohászkodik Megváltónak;
lelkek várnak gyolcsot öltve,
Isten háza vár törődve,
ahol gyertyafényben éled
hit és a jó remény.
Bízva hitben,
szeretetben,
Krisztusban és jó reményben,
élnek szerte nagyvilágban
karácsonynak varázsában.
A kis Jézust dicsőítik,
és félik az Istent.
Hogyha mindig
így lehetne,
minden ember boldog lenne;
lenne ünnep minden napon,
s lenne mindig szép karácsony.
Leljen hát szívetekben helyet
hit, remény és a szeretet!
Kívánok Áldott, Békés Karácsonyi Ünnepet!
Szeretettel: Albert Feri /gufi/