Emily Dickinson : Life XCII
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: January 07 2018 14:02:50
V

hol elhagyja a remény is, -
hogy Isten gyermeke.
Teremtőnk szép tekintetét
bár látni vágyom én,
Teljes hír

Emily Dickinson : Life
XCII

Drowning is not so pitiful
As the attempt to rise.
Three times, ’t is said, a sinking man
Comes up to face the skies,
And then declines forever
To that abhorred abode

Where hope and he part company,—
For he is grasped of God.
The Maker’s cordial visage,
However good to see,
Is shunned, we must admit it,
Like an adversity.

Emily Dickinson: Lét
XCII

Alámerültnél szánandóbb
a fel-felbukkanó.
Mondják, feljő, háromszor is,
hogy ő égbe való,
s csak úgy hanyatlik végül
a rémes helyre le,

hol elhagyja a remény is, -
hogy Isten gyermeke.
Teremtőnk szép tekintetét
bár látni vágyom én,
de így, be kell, hogy lássam,
csapással is felér.