NIKOLAUS LENAU: HÁROM CIGÁNY
Írta: Szollosi David Dátum: February 08 2018 10:14:01
Sz
Három cigányt láttam egyszer
heverni egy fűz mögött,
míg szekerem kín-keservvel
út porában döcögött.
Teljes hír
Die drei Zigeuner
Drei Zigeuner fand ich einmal
Liegen an einer Weide,
Als mein Fuhrwerk mit müder Qual
Schlich durch sandige Heide.
Hielt der eine für sich allein
In den Händen die Fiedel,
Spielte, umglüht vom Abendschein,
Sich ein feuriges Liedel.
Hielt der zweite die Pfeif im Mund,
Blickte nach seinem Rauche,
Froh, als ob er vom Erdenrund
Nichts zum Glücke mehr brauche.
Und der dritte behaglich schlief,
Und sein Zimbal am Baum hing,
Über die Saiten der Windhauch lief,
Über sein Herz ein Traum ging.
An den Kleidern trugen die drei
Löcher und bunte Flicken,
Aber sie boten trotzig frei
Spott den Erdengeschicken.
Dreifach haben sie mir gezeigt,
Wenn das Leben uns nachtet,
Wie mans verraucht, verschläft, vergeigt
Und es dreimal verachtet.
Nach den Zigeunern lang noch schaun
Mußt ich im Weiterfahren,
Nach den Gesichtern dunkelbraun,
Den schwarzlockigen Haaren.
___________________________________
Három cigány
Három cigányt láttam egyszer
heverni egy fűz mögött,
míg szekerem kín-keservvel
út porában döcögött.
Vonót tartva a kezében
egy hegedült magában;
húzta a rőt alkonyfényben,
volt is tűz a dalában.
Másik foga közt csibukkal
elbámult a füst után;
boldogságához ezúttal
nem kellett más, ez csupán.
A harmadik feje fölött
cimbalmával szundikált,
szellő járt a húrok között,
míg szívére álom szállt.
Hármójuk elnyűtt ruháján
lyukak, foltok mindenütt,
ám elbánni földi ármány
így sem tudhatott velük.
Megértettem, példa nékem:
ha bús is az életünk,
zene, pipa, alvás légyen,
s mindenre legyinthetünk.
Még sokáig néztem őket,
amint kocsim elhaladt:
a fekete, fürtös főket,
sötétbarna arcokat…
* * * * *