Egy
vén varjú
Ül a ház elõtt és
Károg minduntalan
"Kár-kár mindjárt jön az ár
Rád semmilyen boldogság se vár
Nem tart már neked semmi jót az élet
Boldog lehetsz, ha holnap már nem kell élned
Nincs esélyed rá, hogy a vésztõl megments majd magad
Szépséged elvész, ráncok ülnek arcodra s õsz lesz fejtetõdön hajad
Szüleid elmennek, testvéreid elhagynak, férjed is, gyermeked ellened fordul
Fogvacogva állsz majd magányosan a hidegben és szeretett kutyád is rád mordul
Elvesztesz mindent, mit valaha becsültél, s szerettél, s tudni fogod: eljött boldogságod vége
Semmi se ad majd örömöt, életed értelmét veszti s csak arra vágysz : bár eljönne a halál érted végre"