Reccsen a jégcsap, olvad a hó,
nem kell a földre már takaró.
Készül a zord tél, világ fakó,
néma az erdő, csend hallható.
Röppen a felleg, s vándormadár,
pattan a rügy és zöldül az ág.
Szól, zeng az ének, tavaszra vár,
hívja a párját, egy szép madár.
Fészkel a gólya, s a fecske pár,
kasban a darázs, zsong, s ki-bejár.
Virágra libben egy lepke pár,
csengve dalol és szelíden száll.
Hívjuk a fényes napsugarat:
hét pettyes katát kicsalogat.
Győzött az élet, húzd dalomat,
szívjam a remény- illatokat.