Árnyékból születő gyermek,
Teste verme,
Teste verme, de nem gyenge.
Fejét fent hordja, de lelke lent,
Ördög simítja fejét meg,
Ördög simítja fejét meg, de ő nem retten.
Úgy érzi egyetlen a világ ellen, de nem,
Van egy ellenfele,
Van egy ellenfele, de bután bele szeret.
Homlokukon a sátán jele,
Büszkén néznek vele,
Büszkén néznek vele, de nem remegnek bele.
Nincs, mi elválasztja őket,
Se ég, se föld, se emberek,
Se ég, se föld, se emberek, ez csak így természetes.
Esküjük most szívükön epedez,
Vérük vonzza egymáshoz őket,
Vérük vonzza egymáshoz őket, mint mágnes a fémet.
Így telnek le az évszázadok s létek,
Vállvetve léteznek és félnek,
Vállvetve léteznek és félnek, hogy egyszer véget érhet.