Nélküled... mégis veled
Írta: nagyember Dátum: Március 30 2018 11:34:57
Sz
Elmúlt éjfél, és végre újra "veled vagyok",
még fülembe cseng a kellemes hangod.
Hallom nevetésed, mely teljesen végigjárt,
a lelkem egész nap a Te hangodra várt.
Teljes hír
Elmúlt éjfél, és végre újra "veled vagyok",
még fülembe cseng a kellemes hangod.
Hallom nevetésed, mely teljesen végigjárt,
a lelkem egész nap a Te hangodra várt.
Előttem van arcod, s látom szemeid,
ha szomorú lennél, letörölném könnyeid.
Csak arra vágyom, hogy lássalak újra,
hogy elinduljak hozzád, várok az útra.
Nem azért szeretnélek látni, amit mondtál,
az én szememben, mindig csodálatos voltál.
Igaz, nem ismerlek igazán, de már az vagy,
igen egy csoda, mert önmagadat adtad.
Emlékszem arra, mikor utoljára láttalak,
több hete volt, és minden nap vártalak.
Csak egy kis beszélgetésre, komolyan.
Órákat Rád gondolni? Igen, van olyan...
Mint Hold a Földet, kerülgetjük egymást,
csak egy űrhajót szeretnék, nem mást.
Mert ha a Holdon vagyok, s Te a Földön,
akkor egy űrhajónak kell értem jönnöm.
Várom hát ezt az űrbéli hajót nagyon,
azért, mert a földi csodát látni akarom.
De ha leszállok a Földön, akkor maradok,
még nincs sok időnk, így ott leszek amíg tudok.
Biztos már alszol, hiszen fáradt vagy nagyon,
én meg... ha befejeztem e verset, akkor alszom.
Addig nem tudok aludni, még most sem,
amíg bódító viharként tombolsz a fejemben.
Majd a Rólad írt rímek szellőt csinálnak a viharból,
sosem lesz elegem ebből a sok szép gondolatból.
Már érkezik a szellő, lassan nyugovóra térek,
ha tetszett e vers, akkor hívj fel engem, arra kérlek.