Múzeumi látomás
Írta: iytop Dátum: April 10 2018 09:00:05
Sz
Úgy, mint még tegnap, ma is forrásvíz folyik az agyagra,
de ma áfonyaoltárok rogynak le fürtökben a vízparton,
és a gesztenyefák rávetik ékességeiket, drágaságaikat
a kegyből kiesett templomokra.
Teljes hír
Úgy, mint még tegnap, ma is forrásvíz folyik az agyagra,
de ma áfonyaoltárok rogynak le fürtökben a vízparton,
és a gesztenyefák rávetik ékességeiket, drágaságaikat
a kegyből kiesett templomokra.
Úgy, mint még tegnap, ma is folyik a forrás vize... de hol vannak azok az évek,
mikor a gúnyolódó, vicces, termékeny Isten jött,
és nádsípon fújt éneket... s a még ismeretlen vágyat,
patanyomokat hagyva a cserjésben, az erdőt védelmező pártfogójának.
A sikátor most üres és az idő messzi van visszatekint,
Még van ki az idő legendás álmaiból itt maradt
s az utolsó patás Istent meglátja éjjelente...
ki a még megmaradt nyugtalan erdőből jött...,
a holdfényben úgy tűnik, mintha két melle lenne...
Most nézem, előttem áll egy mozgó talapzaton,
egy századokon át elfelejtett mellszobor, mi nem egy állat.