Félelem és szerelem
Írta: Kadzsesz Dátum: March 27 2008 14:59:45
Z

Mond mit rontottam el?
Félek, hisz megint egyedül és bánattal élhetek

Teljes hír


Félelem és szerelem!
Szerelem melyet irántad érzek
Nem leírható fájdalmam melyet:
Leírni nem tudok, mélyen érint, hisz szeretetlek!
Nem féltem, mert nyugtató léted éreztem
De!
Most?
Mi lesz?
Hol és mikor?
Lefeküdni nem merek, hisz azt a képet látom
Melyet akkorr30;
Álmom kísért szerelmem éget!
Ó ne! Mond mit rontottam el?
Félek, hisz megint egyedül és bánattal élhetek
Mért?
Hisz mi?
Nem tudom!
Nem értem!
Segíts!
Mond, mit tegyek!
Késõ elkéset a szó
Akkor kedden ó mért nem akkor hisz láttam!
Megálmodtam szörnyû sorsomat!
Dehiszen akkor is féltem!
Mitõl?
Nem tudhatom, nem érthetem!
Leírtam lelkem!
Kiégett kémény mi hozzám hisz ég bennem
Még mindig nem tudhatok semmit, de
Remény éltet bíztat, hogy nem csak egy leszek
Nem csak egy, mert tisztán õszintén szeretlek
Remélem Boldog leszel ha nem velem akkor
Akkor valaki mással de a remény, tudat
Hogy: te boldog leszel, bíztat
Álmok hada persze szép kis kérelem
Feküdni nem merek azóta
Azóta a kedd után!
Hiszen akkor, akkor igen akkor
Mikor sírásban törve írtam az álmom!
Nem marad, remélem jutalom nélkül
Amit neked adtam hisz te nekem nem csak
Mámort és rímek hadát adtad
Hanem azt hogy szerethettelek
Ez nekem mondhatnám elég
De nem mondom, mert akkor hazudnék!
És nem érdeme a lelket íj trágár mocsokkal besározni!
Hiszen tisztán és teljes szívembõl szeretlek
Hiányzott régi barátom a magány!
Nem!
Te hiányzol, hiányoztál mikor nem voltál velem!
Mit beszélek?
Ocsmány trágár szavak
Hisz még mindig hiányzol
Síralom sírhatok tévedtem, hisz elmentél
Ki más adhat még ennyi
Élet az még!
Annyit kaptam én tõle hogy:
Magány; szenvedés; mámor; szerelem;
Igaz az élet habos, de ha csattan
Télleg nagyot szól!
Nem kell sírni!
Hisz pofonok jönnek még
De remélem, hogy boldog leszel
Ha nem velem, akkor majd mással
De gratulálok neki elõre is!
Sok sikert az életben és szeretlek!

Az igazi és egyetlen szerelmem iklette!
Köszönöm neked Enikõ!

C3PO verse!