Ember a nevem
Írta: ILLC G3C Dátum: April 19 2018 14:21:07
Sz
Az voltam mindig, mióta megindult velem a lábam,
S dübörgő talpakon hajszoltam a mindenkori vágyam,
Feküdhetnék minden éjen jó meleg, pihe puha ágyban,
De nem kértem hogy fogják a kezem, a sarkamra álltam,
Teljes hír
Ember a nevem!!
Az voltam mindig, mióta megindult velem a lábam,
S dübörgő talpakon hajszoltam a mindenkori vágyam,
Feküdhetnék minden éjen jó meleg, pihe puha ágyban,
De nem kértem hogy fogják a kezem, a sarkamra álltam,
A fekete és a fehér, helyet soha nem cserél,
Mind a kettő csorog bennem mint a vörös vér,
Kicsit ördög, kicsit angyal, két ellentétes fél,
Szárnyatlanul szarvak nélkül emberségre kér,
A föld porát kavarom, tetőtől talpig szabadon,
Jó és rossz úgy szabadul el ahogyan akarom,
A pokol talpalatnyi, s a menny csak égi plafon,
Ez a köztes halandóság uralja minden napom,
A magam ura vagyok, és csupán annyit várok el,
Legyen enyém a jobb és a bal, ha már menni kell,
Bármerre is induljak végül, semmi ne térítsen el,
A làncok nélkül büszkén viselt szabadságom kell,
Vihart kavaró hűvös lángjaim így addig égessenek,
Szelíd szavaim korbácsai szét addig szaggassanak,
A tiszta élet mocskába tetteim addig kergessenek,
És a hazugságok vakon eszméket addig onthassanak,
Amíg halál kálváriája végül végleg befonja utolsó lélegzetem,
S a halandóság reám méri elmúlássá csorbított végzetem,
S a fekete, a fehér, a vörös vérem majd szerte foszlik velem,
Mert a földön ördögi angyalként már nem lesz többé helyem,
Nem lesz többé helyem, ott ahol érdek az érzelem,
S nincs tisztán igazság, csupán körmönfont aljasság,
De ha szét is szakad velem, én az igazam képviselem,
Tudd hát ki vagyok, voltam, s leszek míg világ a világ,
Ember a nevem!!