Szerelem
Írta: Purple Lighter Dátum: March 27 2008 17:34:41
Egy arc, egy kéz, egy váll, egy száj!
Mind sikító tõrforgatás!
C
Teljes hír
Szerelem
Csönd van, s nyugalom.
Magány uralkodik agyamon.
Valaki benéz az ajtórésen,
De én némán ülök most a széken.
"Nem kell nekem semmi"-
Erre gondolok,
De tudom jól, hogy ennyi;
Magamnak hazudok.
Kopogást hallok, odanézek.
Úgy tûnik, jött egy hívatlan vendégem.
Ügyet sem vetek a keresetlen lényre,
Hisz õ az, aki hallgat a Reménytelenség névre.
Az ajtórésen most már a Düh is be-beles
Nyomában jõ a Szomorúság, hiszen õ se rest...
Összeszorítom fogaim, becsukom szemeim,
Feszülten lüktetnek megviselt ereim.
De minden hiába, reménytelen
Könnytõl homályos máris tekintetem
Sós függönyön át mindjárt más a világ
S a könnyek már potyognak is, mint a karikacsapás.
De miért, miért, MIÉRT van ez???
Hogy a boldogság mindig messzire evez???
Egyre csak nõ ez a hatalmas fájdalom
A tõr szívemben a halálos ártalom...
Egy arc, egy kéz, egy váll, egy száj!
Mind sikító tõrforgatás!
A szempár, a szavak, a mosoly, s ölelés!
Mind üvöltõ késszúrás!
Kibírhatatlan a fájdalom,
Nem bírom, nem bírom!!!
Elviselhetetlen már a kínom,
Könyörülj meg rajtam barátom!!!
-
Hiábavaló kiabálásom.
Senki nem hallja meg segélykiáltásom.
Hangom is lassan elhalkul már.
Rekedten közeledik a bizalmatlan homály.
Elállt a vérzés. Tán egy percre.
Zihálva vetem magam a földre.
Tudom, a seb majd újra vérzik,
Nyitva hagyom hát az ajtót egy résnyit...