Recept
Írta: ILLC G3C Dátum: April 21 2018 15:38:35
Sz
És az én vagyok, ami majd elhagyja a szám,
És az én leszek, ami marad a lábaim nyomán,
Ez az én szívem, csak bennem doboghat így,
Életemre a receptem, magadban mindig higgy!
Teljes hír
Nem vagyok elégedetlen, csak túl sok nekem a kevés,
A vereség sohasem zavart, csak a soha nem nyerés,
A kudarc csupán csak épít, noha semmin sem szépít,
Mikor háborog a lelkem belül, meg semmi sem békít,
Én nem vagyok elveszett, mégsem találom a helyem,
Ez a világ túlöltözött, nem tűri tiszta csupasz lelkem,
Nem fogad el ez az igazsàg, neki az én utam másság,
Pedig mindig lefelé pillant akit megszédít a magasság,
Akármi akárhogy vagyok, az kényszerektől mentes,
Bennem minden határozott, miben hitem erőteljes,
Bármit képviseljek is, abban nem környékez kétség,
A bizonytalanság szikrája nekem az egyetlen ellenség,
Nem hajt világmegvàltó félkiszáradt téboly-virágszál,
Életem e káoszban is sokszor a fénnyel szemben áll,
S az is lehet, hogy ez az egész tévedés, de a sajátom,
Nem vagyok mindentudó, csak a nevemet kiáltom,
És az én vagyok, ami majd elhagyja a szám,
És az én leszek, ami marad a lábaim nyomán,
Ez az én szívem, csak bennem doboghat így,
Életemre a receptem, magadban mindig higgy!