Tegnap még köntösbe burkolóztam,
fölöttem még éj- sötét lebegett.
Töviseim közé behúzódtam,
testem pókhálók között megrekedt.
Fosztott szívemből még remény áradt,
bimbót bontott a kikelet felé.
A szikkadt földből egy új mag sarjadt:
esély, s kürtöt fújtam a jövő felé.