Sorban minden múló óra sért,
míg az utolsó örökkön megöl.
Az egész lelkem egy hegedű,
s elérzékenyülve sír, - élő vagyok -.
És nem is kérem, hogy mosolyogjak,
amikor az élet túl könnyű,
sorban minden múló óra sért,
míg az utolsó örökkön megöl.
Bármennyire égi a kincs,
lehet anyag egy emberben,
ráhajítva egy repülő pillanatot,
visszaesik a közösségnek poklára...
Sorban minden múló óra sért.