Az alkony
Írta: krisztina Dátum: June 30 2007 05:54:55
Nézd a vörösl? eget,
ahogy a lenyugvó nap ránk tekint,
Teljes hír
Nézd a vörösl? eget, ahogy a lenyugvó nap ránk tekint,
helyet adva az éjnek, a holdnak, tompa fénnyel búcsút int.
Perzsel még az ég alja, ?rzi a hatalmas fény itt jártát,
aztán sötétbe borulva, a menny, a holdnak tárja szárnyát.
Gyönyör? a város, ezernyi lámpafény ragyog,
elcsendesült utcák, sötét házakon, fényl? ablakok.
Megpihen a táj, felsóhajt a tér köve,
most nem tapossák, nyugszik, vigyáz rá éjanya öle.
Csillagok ezrei pásztázzák az eget, a sarkcsillag, felénk integet,
a hold is bújik, ?szi felh? a takarója, dölyfös teste félig látszik ki alóla.
Vége a napnak, fáradt testünk álmot kér,
megpihenünk, hisz az éj, hamar véget ér!
Nagy Krisztina
Pécs, 2006, október, 25