Egy vers emlékeztetője
Írta: Toni Dátum: June 07 2018 10:17:46
M

Alig értünk haza, én ismét úton vagyok
az első utam otthon, a Tiszára vezet ,
leülök ott egyedül, egy korhadt fapadra
’s órákig elnézem azt a lassan folyó vizet.
Teljes hír


Egy vers emlékeztetője

Alig értünk haza, én ismét úton vagyok
az első utam otthon, a Tiszára vezet ,
leülök ott egyedül, egy korhadt fapadra
’s órákig elnézem azt a lassan folyó vizet.

Ott a két part között, lassan tovább hömpölyög
magával viszi szomorú gondolataimat,
de ha ott kinn az én öreg padomon ülök
újra átélem a rég elfeledt fiatal álmaimat…

Mint kis gyerek, én csak ott voltam boldog
csak ott azon az elhagyott Kis Tisza partján,
ott mi ketten a sors árvái voltunk, őt a nagy Tisza,
engem pedig már régen, az én édes apám.

Most az évek múltával, amikor már felnőtt,
sőt maholnap már öregember leszek,
ma a nádtól nem látni a kis Tisza vizét
azóta mindig ki, a nagy Tiszára megyek.

Ott azon padon, csak egy kívánságom lenne
ott szeretnék én is, egy Tiszavirág lenni,
ott mellettem ha valaki olvasna százig
ott még nem is kellene koporsóba tenni.

Majd lassan felkelek, Tiszának búcsút intve
rossz gondolataimat egy csomóba fogom,
(ne adj soha fájdalmat, annak aki szeret,)
’s a csomót nagy ívben a vízbe dobom.

Utána most egy évig, gondtalanul élek
a gondok úton vannak, a Fekete Tengerbe,
két hét múlva már ismét haza felé megyek
’s ott kiülök esténként az én kis kertembe.

Keletre néz ott is a kis padom a kertben
az esti félhomályban az van az eszembe,
otthon már sötét van, ott már késő este
és valami megcsillan az egyik szemembe.

Mucsi Antal-Tóni 2011 November 20