H.Gábor Erzsébet
Őszi rege
Eső szitált, s én vártalak.
Őszre járt, kerge szél zenélt,
pihenni tért a sárga Nap,
a föld a Nappal összeért.
A lámpák fénye nem zavart,
az arcom pírja lángra gyúlt -
szeretni szívünk úgy akart!
ajkad ajkamra rásimult.
Álltunk a parkban csendesen,
a fák csak néztek szótlanul,
liánként font át két kezem,
s csak szívem dobbant válaszul.
A tócsák tükrében játszi fény
rezgett, akár a csillagok -
most is megadnék bármit én,
hogy érezzem újra illatod!
Repülnek fönn a vadlibák,
nyugodni tér a sárga Nap,
kihaltak rég a parki fák,
ott, hol annyira vártalak!
2018.06.29.
(Versemet, Pete Lilla Viktória,
gyönyörű festménye ihlette.)