Debreczeni Zsolt: Hófehér fellegek, ragyognak az égen....
Hófehér fellegek, ragyognak az égen,
halványan a kis Hold, rávilágít éppen.
Könnyes a csillagom, utolsó nagy vágya,
hogy eljön majd az angyal, lassan - nemsokára!
Megható érzelmek, feldúlt vágyak mentén,
hamvadó éjszakák, csillagos legmélyén.
Élt egy kósza vándor, kit nem világít fény,
de hajnalom csillagát, meglelheted még.
Futnak a hajnalok, csodás fénysugárban,
elmennek a felhők, furcsa éjszakában.
Megannyi gyémántot, vagy ezer apró kincset,
szétszórni oly könnyű, mint az apróra tört szíved!
"Hidd el, hogy van remény, s közel van szerelmed....!"