H.Gábor Erzsébet
Augusztus
Kalászos nyár van, tüzel a Nap,
érik a búza, hasad a mag.
Kaszát szorít a dolgos marok,
jó nekem itthon, - boldog vagyok!
Őröl a régi, öreg malom,
gyűlik a liszt is, nagy a halom,
telnek a zsákok, hasuk dagad,
egy ifjú asszony dalra fakad.
Fehér arany a nagyasztalon -
mért nem nekem kell dagasztanom?
Duzzad a langyos kenyérkovász,
odakinn lusta szél kotorász.
Fütyöl a fán egy rekedt rigó,
asztalon hűl a meleg cipó,
egymásra lel két öreg tenyér.
Foszlik a béle, lágy a kenyér,
apámé lesz az első falat;
szemét lehunyva beleharap.
Anyám csak nézi - megremegek!
Szeméből könnye gyöngye pereg.
2018.07.30.