A nagy életkérdésről TANQ -ban meditált a szerzőpáros…
A reményünk örök!
Embernek, haláláig tart!
Vannak bús fellegek?
Elmében sötét szendereg,
Korlátoltak az emberek.
*
A felhő-csónakok,
Elsiklanak reményünkkel?
Vajh’ hová tartanak?
Fényes gondolatok nélkül,
Az eszményi szív leépül.
*
Hit kell a reményhez?
Remény magától teljesül?
Szerető szív is kell?
Hinni így már-már képtelen,
Csak átdobog egy életen.
*
Fönt, fellegcsónakok
Villámok közt is haladnak?
Hitemet… mért viszik?
Elsuhan vele a remény,
Éjszaka sűrű erdején.
*
Meddig élhetek még,
Ha a hitemet elvesztem?
Fényes villám lecsap?
Tűz lángol, ott ahol eddig,
Minden csendes volt napestig.
*
Ha elfogyott remény,
Akkor lesz, búskomor magány!
Már se hit, se remény…
Majd csendesedik, s újra él,
Főnix szíveként útra kél...
Vecsés, 2017. december 11. – Mórahalom, 2018. január 23. –Kustra Ferenc – a HIAQ –kat én írtam, alá a TANQ verseket, szerző-, és poéta társam Farkas Tekla.
A versrész címe:”Vajon reménytelen –e?”