Halottak napjára
Írta: Stellina Dátum: Augusztus 09 2018 02:03:21
M

Az emlékezés halk fájdalomra gyúl,
mécses-lángba lobbantja a holt Nyarat,
csupán örök hit és szeretet maradt,
a remény csendből font koszorúba múlt.
Teljes hír


Temető padra roskad a November,
könnypataktól nyirkos meggyötört arca,
gyásztól duzzadt szemének barna karca,
fagyruhája alatt csak a bú dermed.

Féltett évgyűrűt hord még ráncos keze,
lassan három hava ment el a Kedves,
zsebkendője léleksírástól nedves,
megsárgult levélmintát kap a zeke.

Az emlékezés halk fájdalomra gyúl,
mécses-lángba lobbantja a holt Nyarat,
csupán örök hit és szeretet maradt,
a remény csendből font koszorúba múlt.

Meghaló idő szúette fává un,
majd az égett kanóc éjszakába huny.