KÉSEI VILÁGOSSÁG
Ahogy múlnak el az évek,
Úgy sorakoznak a fények,
Dolgaink a főszerepben,
Mi vagyunk a közönségben!
Világos lesz minden tettünk,
Bárhogyan is cselekedtünk,
Kritizálhatjuk magunkat,
Kései megbánásunkat!
Láthatjuk a sok munkánkat,
Szerzést, gyarapodásunkat,
Ahogyan, semmivé válik,
Ajándékot, nem becsülik!
Igyekeztünk, vásároltunk,
Többet, nagyobbat akartunk,
Aztán jött a haramia,
Élőnek kell pusztulnia!
De, katasztrófa is jöhet,
Százféle romlásba mehet!
Munkába, belegebedtünk,
Talán, még egy jót sem ettünk!
Előre ez nem látható,
Csak, mikor az élet múló!
Akkor jön a világosság,
És a kései okosság!
Akkor szánhatjuk, bánhatjuk,
Persze, nem változtathatjuk!
Készülhetünk búcsúzásra,
Semmi nélkül, elválásra!
Megdöbbenünk! Hát ennyi volt?
Minden álmunk, csak így elmúlt?
A Remény is tette dolgát!
Fizetség vár, majd odaát!
Budapest, 2018. augusztus 11.