Fjodor Tyutcsev:
(l870-1873)
Silentium
Молчи, скрывайся и таи
И чувства и мечты свои -
Пускай в душевной глубине
Встают и заходят оне
Безмолвно, как звезды в ночи, -
Любуйся ими - и молчи.
Как сердцу высказать себя?
Другому как понять тебя?
Поймет ли он, чем ты живешь?
Мысль изреченная есть ложь.
Взрывая, возмутишь ключи, -
Питайся ими - и молчи.
Лишь жить в себе самом умей -
Есть целый мир в душе твоей
Таинственно-волшебных дум;
Их оглушит наружный шум,
Дневные разгонят лучи, -
Внимай их пенью и молчи! ..
____________________________
Silentium
Ne szólj… Csak bújj, s titkoljad itt
Az álmaid, érzéseid –
A lelkedben lakozzanak,
Ott keljenek s nyugodjanak,
Mint annyi csillag, néma boly,
Gyönyörködj bennük – és ne szólj.
A szív magáról szólhat-e?
Egy másik hogy is értene?
Mi éltet, vajh’ felfogja ő?
A szó mind félrevezető.
A felkavart víz: sárgomoly,
Igyál, ha forrás – és ne szólj.
Csak élni tudj bensőd felé,
S egész világ lesz lelkedé:
Sok titkos-bűvös dal, remény,
Mit nappal szétzilál a fény,
És zaj nyom el, külső, komoly…
De rájuk hallgass – és ne szólj!
* * * * *