Debreczeni Zsolt: Ha úgy érzed, elveszett...
Ha úgy érzed, elveszett, örökre mindened,
akkor érkezik meg, és azonnal megleled.
Jöhet ő szárnyakon, mely képzelet határán,
elolvad a szíved, és megszűnik mi fáj.
Érkezhet egyedül, fájdalmakkal szívében,
hogy te megvigasztald, a csillagporos éjben.
Tündökölhet tisztán, mint fényes hajnalcsillag,
hogy a szeretet porával, hintse be arcodat.
Elmúlik a bánat, kisimul a képed,
rólad a gyémánt is, könnyen lepereghet.
Könnyet sem varázsol, az éjszakai élet,
mert csillagként ragyog fel, ki veled marad végleg!