Nap-kabátban beburkolva
belevágunk az őszbe hosszan
Nyurga esők nyílnak
leszállva az ég mezejéről,
kiszakadt felhőzsákok bugyrain.
Puffadozik kövéren száz lóhere-
számolom ágaznak e négyfele-
meddő a vágyakozásom.
Szégyen, de szúrós szemmel átvizsgálom
a ligetet. Szakált növeszthetek estére,
szerencse-talizmánt haza még sem vihetek.
Zeng-bong az ég, vacsora vár,
talán lett félre téve...
megszegve még egy vekni-árvul
utca lámpák gyér fénye sárgul.
Szürt homály; nem fogok elesni?
"Betonra lépj!"Szólít egy hang,
megriadok, nézem ki követ hátul.
"Csak én vagyok"- mondja a párom.
Őszi esők, halovány szelek!
Ne rontsátok el jó kedvemet.
A nyár éppen szépen zárul.