Szomorúfűz
Írta: marica Dátum: September 21 2018 07:30:02
Sz
Húztam magammal a bánatot,
Mint ökör az ekét, mikor szántott,
De ágaim lágyan; törzsem körött
A földön, nem karcolt, csak söpört.
Teljes hír
Szomorúfűz
Ma különös este volt,
Felhők mögé bújt a néma hold,
Én sétáló fűzfa voltam,
Ágaimmal földig hajoltam.
Húztam magammal a bánatot,
Mint ökör az ekét, mikor szántott,
De ágaim lágyan; törzsem körött
A földön, nem karcolt, csak söpört.
Az évgyűrűk törzsemben zsibongtak,
Koppanó gyöngyszemek előttem doboltak,
Egyre tágabb tért az akkordoknak.
Fel, mid magasabbra az égboltnak.
Koronám közül, szomorú szempár
Tükörtekintete felhők között járt,
Lombok hajlatában csillagok gyúltak,
Kopogó gyöngyszemek, belőlük hulltak!
Kitartást, vigaszt sugalltak kérgem alá,
Légy erős a bánat nem tarthat soká,
Kapaszkodj a földbe gyökereddel,
Mélyre nyúló inda soha nem enged el!
Én csak húztam gyenge ágaim.
Bár lehetnének szárnyaim,
Lennék gólya, csőrrel kerepelve,
Vagy kicsiny fecske, párját keresve.
Csillagok közt, bárány felhők felett,
Láthatnám a Holdat, Göncölszekeret,
Alattam kéklő föld forogna,
De csak szomorú fűzfa voltam.