Amivel egy felnőtt tette foglalkozik,
Azzal egy gyermeké sohasem:
Nem tépelődik azon – azon nyomban s folyton –,
Hogy a lelkekben károkat tegyen.
Táncol és kacag – de nem úgy, mint a felnőtt!
Csak hírükbe hozhat jó perceket.
S ha mégis ilyen volna: hát kérem, nincs, mi indokolja,
Hogy az a gyermek már felnőtt ne legyen…
(Pápa, 2013 júliusa)