Fenn a várban...
Lassan leszállt az alkony,
Kettesben ültünk a padon.
Találtam egy búvóhelyet,
ahová elrejtem kincsemet.
Alig mertem megölelni,
olyan fiatal liliomszál volt.
Csodáltam szép alkatát,
szűz ajkain az élet mosolyát.
Mondtam neki mindent,
ami csak eszembe jutott.
Kezdtem kigombolni blúzát
Nem tiltakozott.
Te vagy nekem a mindenem,
az életem,a szerelmem,
hogy csak kettőnké ez a világ,
és hogy elkisérem egy életen át.
Ő csak nézett rám,és mindenre
bólintott.Lehunyta tüzes
szemeit.Az a legszebb pillanat
mikor a nő vétkezik.
Ágoston Tibor