Bár lehettem volna Napsugár,
mely megcirógatja arcod.
Lehettem volna éltető víz,
mely megöntözi a parkot.
Lehettem volna friss levegő,
mely áramolna tüdődbe.
Bár lehettem volna lombos fa,
mely nem kér csak ad belőle.
De én egy gyarló ember vagyok,
ki olykor hibázik, téved.
Tekintetem a rozsdás, őszi
zokogó, bús tájra réved.
Lassan lehull a legutolsó
fáradt levél is a fáról.
Csak az a fránya szél, csakis ő
az ki még veszettül táncol….
Bár lehettem volna...