CSODA VOLT AZ ÉLETEM
Szomorú áldott állapot, talán, nem is volt áldott,
Erőszakos előzmények, inkább volt ez átkozott!
Nehéz vajúdás és szülés, harc a halál karjában,
Mégis élet volt a győző, aki hitt a csodában!
Anya ily szenvedésekre, bocsánatot nem talál,
Ha szeretet volt is egykor, mint a villám, tovább áll!
Keserves vándorút indult, hepehupás talajon,
Vadállatok kereszteztek, pokolbéli tájakon!
Árral szemben, folyton folyvást, ellentéttel küzdeni,
Tisztítani rengeteget, más is tudjon ott járni!
Ez maradt meg egy életre, egyedüli harcosként,
Mindig a helyemen álltam, valóságos csodaként!
Élet, megfenyít és dorgál, mindegy, hogy az kis gyerek,
Csoda: tizenöt évesen, segédmunkás lehetek!
Itt már csodák sorakoztak, gyár mellett, tánc-tanulás,
Egyszerre kezdtünk húgommal, ez az álmunk, semmi más!
Ó, a színpad csillogása, elvarázsolt bennünket,
Minden rosszat elfeledtünk, tapsolták kettősünket!
Szédítő magasságokon, jártunk messze tájakon,
Ahol angyalok repdestek, segítettek vágyakon!
*
Átok ül az oly emberen, akiben nincs szeretet,
Idegeneket imádja, szülője, a megvetett!
Egy életen át, becsapják, nem tanul meg soha sem,
Ezt szabta reá karmája, nem változik nem és nem!
Értelmetlen az élete, megy az önfeje után,
De az a fej nincs a helyén, alagsorban él bután.
E férfin keresztül ördög, állta mindig utamat,
Sok volt ez egy életen át, meg, meg láttam múltamat!
Tűrtem, kitartóan tűrtem, régen, remény segített,
De ezt mára elvesztettem, másképp nem is lehetett!
Tisztán látom a sorsomat, ez volt Nagy Könyvben írva,
Egyszer talán megtudhatom, mi maradhatott hátra?
Mert, ha maradt, Istenem, jaj! Messze még a tisztulás,
Addig kell Földre születnem, míg tart az elszámolás!
Elmúlt a szép fiatalság, járunk külön utakon,
Mindenki magáért felel, átlép-e az álmokon!
*
A fejlődés sosem áll meg, egyre több a fényesség,
De az ördög sem szundikál, jön vele a sötétség!
Aztán a sok ártó szándék, mindenféle buktatók,
Nagy erővel, elszántsággal, küzdenek a rohanók!
Kegyetlen az egyedüllét, mindenről gondoskodni,
Közben munka is fellendül, járni kell szerepelni!
Nincs juttatás, csak úgy ingyen, erre van csak kereslet,
Spórolásba töpörödve, minden igény, elveszett!
Sorsom gondoskodott rólam, hogy ne legyen vagyonom!
Úgy sem vihetünk el semmit, még ruhát sem, magamon!
Senkit nem károsítottam, és nem vagyok adósa,
Hogy becsületesen éltem, ez bizony, egy nagy csoda!
Boldogságom a színpadon, közönségnek köszönöm,
Kis fény-szikrák éltetőek, Uramhoz száll örömöm!
Egyre nagyobb próbatétel, egy magamban küzdeni,
Sorozatban minden romlik, szerelőket kell hívni!
Betegen már képtelenség, figyelni és ellátni,
Elég egy-két rossz mozdulat, és nem tudok, felállni!
Köröttem nagy kavarodás, összeomlás hasonló,
Elszáll minden reménységem, ez már félig pusztító!
Csoda még, ha maradhatok, csoda lesz, ha mehetek,
Legalább nem kell már vinni, földi nehéz terheket.
Nem tudom, érdemeltem-e, ilyen kemény életet?
De Kegyelem és a Csoda, biztosan megsegített!
Budapest, 2018. október 21.