Ezernyolcszázkilencvenhat ősze jó
termést hozott.
Hunnia
ezer évét ünnepelte.
Lisztes kezét kötényébe törölte
nagyapám
s a forró kemencébe hosszú
péklapáton
kenyeret, kalácsot vetett be.
Hajnalban hozták a hírt, éjjel
megszületett
a fiú, aki még nem tudta, hogy a
az 1896-ban született
izmos, szép legénynek nem jutott
péklapát.
Szarajevóban megölték a
leendő királyt.
Izott a levegő - forrongott a világ.
mint
nagyapám kemencéje.
Eldőlt.
Nagyapám elsőszülött fia nem süt
kenyeret.
Védeni fogja a hazát,
lövészárok
lesz az ágya s kemény föld a párnája.
Az elsőszülött fiú már három éve
harcolt.
Nagyapám péksége virágzott. Izott a
kemence, sültek a kenyerek.
A nagyapám elsőszülött fiát, ki éppen
betöltötte a húszat,
egy karabély
szíven szúrta.
Nagyapám elsőszülött fia soha többé
péklapátot
nem fogott. Lisztes se lett keze.
Az égen telihold volt éppen fenn.
Sápadt
fénye nagyapám elsőszülött fiára,
gyilkosra, hősre egyformán
sütött.
Dunakeszi, 2018. november 2.
Gabre Anna